Minden mag termést hoz, ha jó talajba kerül és gondozzák! Ugyan ez a helyzet a gyermeknél. Mi különbség?
A hasonlat nagyon jó, de van egy döntő különbség.
A magból az lesz, ami genetikailag benne van. A búzamagból búza lesz, a tölgy makkjából tölgy. A környezet főként azt befolyásolja, hogy mennyire tud kibontakozni.
A gyermek viszont nem előre „beprogramozott termés”. Vannak adottságai, hajlamai, képességei, de ezekből többféle életút alakulhat ki. A gyermek tanul, választ, kapcsolatokat épít, változtat önmagán, és idővel maga is alakítja a saját fejlődését.
Ezért én így fogalmaznám:
A MAGNAK JÓ TALAJ KELL.
A GYERMEKNEK JÓ KÖRNYEZET – ÉS SZABADSÁG, HOGY ÖNMAGÁVÁ VÁLJON.
Még erősebben:
A növényt gondozzuk, hogy azzá váljon, ami benne van.
A gyermeket támogatjuk, hogy felismerje, mi van benne – és maga alakítsa, mivé válik.
Ez szépen kapcsolódik az innovatív iskola gondolatához: nem formálni kell a gyermeket egy előre meghatározott mintára, hanem megteremteni a kibontakozás feltételeit.
Ki mondott a fenti hasonlatot?
A „jó mag – jó talaj – gondozás – gyermek kibontakozása” hasonlatnak nincs egyetlen, biztosan azonosítható szerzője. Régi pedagógiai és vallási metafora.
Nagyon közeli megfogalmazást használ Satish Kumar: a tanulót nem üres edénynek, hanem magnak tekinti; a pedagógus feladata pedig nem az, hogy „megmondja a magnak”, mivé váljon, hanem hogy biztosítsa a megfelelő feltételeket: jó talajt, vizet, napfényt, védelmet és gondoskodást.
A kép gyökere még régebbi: Jézus magvető példázatában a jó földbe hullott mag sokszoros termést hoz.
Tehát ha könyvben szeretné használni, én nem idézetként tulajdonítanám valakinek, hanem így:
„Régi pedagógiai metafora: ahogy a mag kibontakozásához jó talaj és gondozás kell, úgy a gyermek tehetségének kibontakozásához megfelelő környezet, figyelem és támogatás szükséges.”
És utána jöhetne az Ön továbbfejlesztése:
„A különbség: a magból előre meghatározott növény lesz; a gyermek viszont választ, tanul, alkot, és maga is alakítja, mivé válik.”
Milyen kérdést tennél fel? (Kérdés a MIhez)
Ezt a kérdést tenném fel:
„Mi kell ahhoz, hogy a gyermekben rejlő lehetőség valóban kibontakozzon?”
Ez jobb, mint az, hogy „Milyen lesz belőle?”, mert nem előre meghatározza a gyermeket, hanem a feltételekre, a gondozásra és a kibontakozásra irányítja a figyelmet.
Még erősebb változatok:
- „Milyen talajt adunk a gyermek tehetségének?”
- „Az iskola formálja a gyermeket – vagy segíti kibontakozni?”
- „Mi történik a tehetséggel, ha jó közegbe kerül?”
- „Minden gyermek magában hordoz valamit. Felismerjük-e?”
Plakátra szerintem a legerősebb:
„MILYEN TALAJT ADUNK A GYERMEK TEHETSÉGÉNEK?”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése